Az egészségrõl egységes, mindenki által teljesen elfogadott álláspontot még nem sikerült kialakítani. Mást gondol róla egy orvos-specialista, aki szervrendszerekben gondolkodik, mást egy egészségfejlesztõ szakember, aki az embert mindig egységben szemléli és teljesen más kép alakul ki a laikusokban. Az egészséget leírni nagyon nehéz, hiszen az egészség olyan állapot, amelyet az emberek saját értékrendjüknek megfelelõen definiálnak. A definíciókat tartalmuk alapján két nagy csoportba sorolhatjuk annak megfelelõen, hogy a negatív, vagy pozitív egészségfelfogást helyezik a középpontba. A nyugati orvostudomány hagyományosan a negatív egészségfelfogást követi, amely az egészséget a kórós állapotok, betegségek hiányában írja le.
Ezt tükrözi a Magyar értelmezõ Kéziszótár is, amely szerint:
Egészség az életmûködés zavartalansága, illetve a szervek betegség nélküli állapota. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1946-ban egységes egészség definíciót vezetett be, amely szerint:
„az egészség nem csak a betegség, illetve a nyomorékság hiánya, hanem teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota.”
„Az egészség az egyén megfelelõ alkalmazkodása a komplex biológiai, pszichés, szociális és fizikai körülményekhez, környezethez.”
Az egészség tehát állandóan, dinamikusan változó, több tényezõbõl összetevõdõ egyensúlyi állapotot jelent.
A megfogalmazás ellenzõi szerint ez a meghatározás irreális, mert nem tekinti egészségesnek a szegénységben, illetve elmaradott országban élõket.
A támogatók szerint: a WHO definíció a komplex egészségfogalom felé mutat, ezért a modern egészségügy alaptételévé kell válni.
A definíció tagadhatatlan erénye, hogy a fizikai állapot mellett hangsúlyozza a személyes és társas tényezõk meglétét is.
Más felfogások szerint:
Az egészség szociális jelenség, egy olyan aktív módon keletkezõ állapot, amelyért nap, mint nap meg kell küzdeni.
Ivan Illich a túlzott medikalizáció bûvkörében élõ ember autonómiájaként értelmezte az egészségi állapotot.
Illich hite szerint az egészség nem más, mint
„az ember személyes feladata, amelyet szabadon és önállóan kell megvalósítania. Az egészségügyi személyzet a megrendült egészségi állapot helyreállításában mûködik közre azáltal, hogy átmenetileg átveszi az emberektõl az egészségük iránti felelõsség terhét”.
A laikus egészségfelfogások is széles palettán mozognak, & #233;s errõl számos tanulmány is készült. A kutatások bebizonyították, hogy az emberek többsége az egészségi állapotot negatív irányból közelíti meg, valami rossz, káros hiányaként jelölik. A megfogalmazásokban különbség tehetõ nem, életkor, társadalmi osztályba tartozás szerint is. Az egészség megközelítésében laikus szinten megfogalmazódik:

• betegség hiánya
• belsõ erõ
• lehetõségekkel való maximális élni tudás
• szervezet épsége, integritása
• nehézségekkel való megküzdés képessége

A nõkre, a középosztályhoz tartozókra, a fiatalokra, magasabb iskolai végzettséggel rendelkezõkre, illetve a belsõleg szabályozott emberekre jellemzõbb a pozitív egészségkép.
Cornwell 1984-ben készült tanulmányában még egy érdekességre hívja fel a figyelmet.

E szerint a laikus egészségfelfogásban kettõsség húzódik meg. A nyilvánosság felé szóló megfogalmazásokban a nyugati orvos-modell uralkodó megközelítése érvényesül, míg a privát beszámolók holisztikus és szociális fogalmakkal írják le az egészséget.

Az egészség laikus meghatározása sokat változott az utóbbi idõben.
Kezdetben inkább az aszketikus egészségértelmezés volt elterjedõben, addig a 21. századra egyre inkább a hedonista egészségértelmezés válik uralkodóvá.
Ebben az értelmezésben az egészséget a jókedv, az élvezet, az önmegvalósítás jelenti.

A fitt, és egészséges emberek lehetnek csak sikeresek, a betegséggel küzdõk örök vesztesnek minõsülnek.
A számos megfogalmazás vezetett el ahhoz, hogy a WHO ismételten megpróbálta egységesen értelmezni az egészséget. Ez azért is szükséges, hogy megfelelõ kiindulópontot, alapot teremtsenek az egészséggel foglalkozó szakemberek munkájához.
1984-ben holisztikus egészségfogalom született, amely még mindig nem teljes, de már megfelelõ alapul szolgál.

„Az egészség azt jelenti, hogy az egyén vagy csoport milyen mértékben képes realizálni törekvésit és kielégíteni igényeit; hogyan tud alkalmazkodni környezetéhez.

Az egészséget tehát úgy lehet felfogni, mint a mindennapi élethez szükséges erõforrást, nem pedig mint életcélt; az egészség olyan pozitív koncepció, amely az egyéni és társadalmi létfeltételeket, valamint a fizikai teljesítõképességet hangsúlyozza” (WHO, 1984).

A definíció tovább finomodott, és 1998-ban aWHO által kiadott egészségfejlesztési glosszáriumban már a következõ megfogalmazással találkozhatunk:
„Az egészség a mindennapi élet erõforrása, nem pedig életcélja. Pozitív fogalom, amely a társadalmi és egyéni adottságokat, valamint a fizikai állapotot egyaránt figyelembe veszi” (WHO, 1988)
A megfogalmazásokból kitûnik, hogy az egészség egy bonyolult egyensúlyi állapot, ezért a fenntartása sem megy spontán, hanem tudatos erõfeszítéseket igényel.